Proverbs 11

Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem. ^a1Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen. ^b 2Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva. ^c 3Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak. ^d 4Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem. 5Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét. ^e 6Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget; 7Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai; 8Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait: ^f 9Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben. ^g 10Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban. 11És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják. ^h 12Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok! ⁱ 13Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén. ^j 14Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot. ^k 15De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált! ^l 16

A bölcseség barátságos hívása

17Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván. 18Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette. 19Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein. ^m 20Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja: ⁿ 21Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem. 22Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán. 23A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz. ^o 24Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged. ^p 25Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot. ^q 26A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség. ^r 27Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit. ^s 28Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát. 29Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud. ^t 30És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein, ^u 31Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon. ^v